Itt mentünk fel a hegytetőre.
Először nagyon nagy volt a sírás: "Nem akarok síelni!" Aztán ahogy közeledtünk a csoporthoz, ahol a gyerekek gyülekeztek az oktatásra, épp egy hatalmas jegesmedve (jelmezes ember) táncolt a kis tanulókkal együtt. Amint észrevette Bence, abbahagyta a sírást és iszonyú boldog volt.
"Hát ez a síelés :)" (mondtuk neki).
"Hát ez a síelés :)" (mondtuk neki).
Az első óra végén Gergő síoktató megkérdezte: "Ki akar jönni holnap is?"
És Bencének már a magasban is a keze :)
A csipetcsapat tagjai összetették a kezüket és azt kiáltották: "Hipp hipp hurrá!"
Heggesztő szemüvegben :)
Kis barátnőmmel: Pannával :)





